Mezőkövesdi matyó hímzés – 2. Lobogós ujjú ingek

A magyar férfiviseletek legimpozánsabb darabja, a mezőkövesdi matyó lobogósujjú legénying az 1870-es években jelenik meg. Bár formája változatlan marad közel 100 esztendeig, a díszítmény színe, szerkezete, motívuma folyamatos változáson megy keresztül egészen a kivetkőzésig.

Asztali futó körtés ingujj minta alapján

Tervező: Pap Bernadett hímző népi iparművész Kivitelező: Pap Andrea

A legrégebbi darabok fehér lyukhímzéssel, kevés lapos hímzéssel díszítettek, a félkörívekben végződő ujjszélek huroköltéssel cakkosan szegettek. A karéjokban jellegzetes hullámindás szerkezetet figyelhetünk meg, a leveles, „rozmaringos” motívumok fölötti hangsúlyos mintarészben „körte” vagy „alma”, szintén áttört hímzésű motívumokat találunk. Az ún. körte a világon sokfelé megtalálható „törökös” palmetta megfelelője, almának a jellemzően csepp lakú lyukakból mintázott kerek motívumokat nevezik.

Függöny szárny fehér körtés mintával

Tervező: Pap Bernadett népi iparművész Kivitelező: Kovács Gáspárné

A viselője kézfején jócskán túllógó, mintegy 150 cm bőségű ingujjakat mintegy 25-30 cm széles hímzés díszíti. Az ingeken emellett hímzett a hasfolt, a mellrész, a vállfolt és a gallér is, mindazok a felületek, amelyek kilátszanak a rövid derekú mellényből, a „lajbiból”.

Az ingek alapanyag finomabb pamutvászon, gyolcs, a fonala fehér pamutfonal. Az ingek színesedésének első fázisában az ujjak hímzése még fehér, a kiegészítő részeken (gallér, hasfolt, stb.) viszont már megfigyelhető a piros, kék, később az aranysárga fonal használata. Legtovább ezek az ingek maradnak „divatban”, hiszen a vőlegények ilyen ingben esküsznek még akkor is, amikor a legényingek már egyébként tarka színekben pompáznak.

A későbbi fázisban, bár lyukhímzés a körtében-almában végig fehér marad, a lapos hímzés piros-sötétkék, esetleg kicsi sárgával kiegészítve, a „slingolás” (huroköltéses szélbefejezés) színe is piros.

Kalács kendő „almás” mintával

Tervező: Pap Bernadett népi iparművész Kivitelező: Kovács Gáspárné

Abrosz színes körtés hímzéssel

Tervező: Pap Bernadett népi iparművész Kivitelező: Pap Jánosné

A XIX. század végén a lyukhímzés teljesen elmarad, a mintegy 25-30 cm széles hímzett felületen a hullámindás szerkezetű, sűrű, felületkitöltő díszítmény válik jellemzővé. A levelekből, ritkábban bimbókból, „macskatalpból” mintázott hulláminda két részre osztja a felületet, többnyire a felső a szélesebb, az alsó keskenyebb.

A motívumok páratlan gazdagságát figyelhetjük meg, számtalan rózsa, tulipán mellett kisebb motívumok, leveles-virágos ágak teszik egységes teljessé a felületet. A hímzés színe eleinte piros-kék, majd a színes fonalak megjelenésével párhuzamosan a hímzésben is teret nyer az aranysárga, zöld, lila, rózsaszín. Ebben az időben még a piros a fő szín a levelek, központi motívumok tekintetében. A századforduló táján azonban egy újfajta, a természetet jobban utánzó színezési mód jelenik meg, ettől kezdődően a levelek, száröltéses ágak már zöldek, a nagy virágok színe azonban mindvégig a piros marad, a kisebb motívumok hordozzák a kiegészítő színeket.

Párna ingujj minta alapján

Tervező: Pap Bernadett népi iparművész Kivitelező: Rajna Mártonné

Az öltéstechnika a száröltésre és lapos öltésre korlátozódik. A pompás hímzést még díszesebbé teszi a jellegzetes „cipós” horgolás. A mintegy 10-15 cm széles recehorgolásban borsónyi göbök alakítják a mintát, a hímzésnek megfelelően 2-3-4-5 szín használatával. A pamutfonal használata az általános, módos legények esetében azonban készülnek selyemmel hímzett ingek is.

Színes cipós horgolás

Tervező, kivitelező: Pap Bernadett népi iparművész

A lobogós ujjú ingeket természetesen ünnepnapokon hordták. A legdíszesebbeket az „új” legények, akik hagyományosan a legnagyobb ünnepnek számító nagyszombaton öltötték fel nagykorúságukat jelképező díszes ruhájukat. A fehér vőlegény inget legtöbbször a menyasszony ajándékozta, de a színes ingek divatjának korszakában olyan is előfordult, hogy kölcsönözték az egy alkalomra szóló ruhadarabot az esküvőre.

Munkába, házas emberek kézelős, hímzés nélküli ún. borjúszájú, később kézelős inget használtak. Valószínűleg polgári hatásra, a két világháború közt készültek a „paszpalléros” vagy „forhamentlis” (előkés) ingek, melyeknél a mellrész volt hangsúlyosan díszített. A két rétegű vászon közé vastag pamutfonalat varrtak különböző, többnyire hullámos mintával, a hullámok közti részt töltötték ki apró, virágos díszítményekkel, ezek azonban nem igazán illeszkedtek be a matyó hímző hagyományokba.

A kisfiúk viselete szinte csak méretében különbözik a felnőttekétől. Az első díszes, hímzett darabot keresztelőjére kapja a kisfiú, ez az ún. korozsma ing, amely tulajdonképpen bokáig érő egybeszabott gatya-ing. Az ujjak széle, a váll-, mell-, hasfolt hímzett, akárcsak a felnőtt darabok esetében. Ezt általában 5-6 éves koráig hordja, ezután különálló inget visel, amely hasonlóképpen díszített.

A lobogós ujjú ingek díszítése hihetetlen változatosságot mutat. Az ingujjak mellett érdemes alaposan szemügyre venni a többi hímzett részletet is, egy-egy vállfolt vagy hasfolt hímzése is kiváló alapja lehet az új feldolgozásoknak.

Komakosár takaró hímzése ing vállfolt minta alapján

Tervező, kivitelező: Pap Bernadett hímző népi iparművész

Szerzőről

Pap Bernadett

hímző, csipkekészítő, oktató, népi iparművész

Mezőkövesdiként beleszülettem a színes fonalak, pompás hímzések, gyönyörű viselet világába. Már kicsi gyerekként is elvarázsolt és hamar megtanultam az egyszerűbb technikákat. Később közel két évtizedig táncoltam a Matyó Néptáncegyüttesben, így közelről megismertem a folklór világát is.

Az aktív táncot magam mögött hagyva fordultam komolyan a kézművesség felé, hímző, csipkekészítő és oktatói szakképesítést szereztem. 

2003 óta szinte valamennyi országos pályázaton részt veszek, nem csak mint egyéni alkotó, hanem mint az általam vezetett Borsóka Hímzőkör szakmai vezetője, tervezője.

A Békéscsabai Textiles Konferencián, a Kisjankó Bori Hímzőpályázaton, a Százrózsás Hímzőpályázaton, az Országos Népművészeti Kiállításon is számos díjjal jutalmazták már alkotásaimat. Rendelkezem népi iparművész címmel, nagyon büszke vagyok a Népművészeti Egyesületek Szövetsége Király Zsiga díjára, és a 2018-ban elnyert Megyei Príma díjra.

Örömmel tanítok, nagyon szívesen mutatom meg a hímzés és a népviselet csodálatos darabjait itthon és külföldön egyaránt.

Igyekszem a hagyományok tiszteletben tartása mellett a mai ízlésünknek megfelelő, funkcionálisan használható tárgyakat készíteni. A matyó hímzés mellett nagyon szívesen használom a kiegészítő technikákat, kedvenceim a subrika, horgolás.

Értesülj első kézből!